Figyelj, drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépve, óvakodva,
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
A tudás harsonáját fújni,
A nagy gondok után menni,
Hamis csókot megízleni,
Majd elfeledni nagyon gyorsan.
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt „ezer gondok”.
Lassan járni, óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy őszi estén meghalni.
Hidd el drága kicsi lélek,
Ennyiből áll az élet. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
